Melow

Jónapot kívánok Londonból! Leírom gyorsan a melóhoz jutás történetét.

Szóval már kb. 2 hónapja próbáltam munkát találni, ami abból állt hogy beregisztráltam magam rengeteg álláskereső weboldalra, ezek nagy része szakma-specifikus volt. Minden nap néztem az ajánlatokat és elküldtem a jelentkezésemet cégekhez, mindegyikhez kicsit hozzászabtam a kísérőlevelet és az önéletrajzot. Valami tényleg lehet ebben a válság-dologban (állítólag a mekdoneldszes hamburger-eladói munkára is napi száz e-mailes jelentkezést kapnak) és még gondolom a nyári belassulás is szerepet játszhatott, mert nagyon kevés visszajelzést kaptam, azok is persze mind negatívak voltak.

Egy pozitív válasz jött kb. 5-6 hete egy olyan cégtől, amely szabadúszó (angolul freelancer) grafikusoknak ad melót úgy, hogy közvetítő szerepet játszik a megrendelő cég és a grafikus között, persze levágva a saját szép szelet hasznukat is. Alá is írtam a 9 oldalas szerződést, amiben remekül levédik magukat, hogy ha bármi történne, nekik ne legyen se anyagi, se egyéb bántódásuk, dehát ez már gondolom mindenhol így megy. Kiderült, hogy a cég még csak 4-5 hónapos és megkérdeztem a srácot akivel tárgyaltam, hogy mikor várható meló. Azt tippelte, hogy a hónap (július) vége felé már lesz valami. Jó is lett volna, mert egész rendesen fizetnek (persze csak miután a megrendelő fizetett nekik, ÉS még max. 28 nappal azután), csakhát azóta se jött semmi megkeresés, gondolom nem úgy indult be ahogy remélték.

Teltek-múltak a hetek, küldözgettem továbbra is a jelentkezéseket, vajmi kevés sikerrel. Mivel a pénzem bevétel híján fogyóban volt, már elkezdtem másfajta melókkal kapcsolatban is tapogatózni, pl. az olimpiai építkézésen - ahol előnyös a hackney-i lakhely, meg talán lett volna egy hely egy gyárban is futószalag mellett csomagolói melóra, napi 12 órában. Ezekkel szerintem nem is lenne nagy bajom, ha időlegesek és nem ragad meg bennük az ember, de azért jobban szerettem volna olyan munkát ahol a kezem mellett az agyamat is kell használni és esetleg még emberekkel is lehet beszélni, hogy legalább az angolt gyakoroljam.

Kicsit átdesignoltam a weboldalamat, feltettem hirdetéseket a Gumtree-re és elkezdtem keményen küldözgetni a portfoliot mindenféle cégnek, hátha megtetszek valakinek. Az egyik nap (aug. 14.) 21 db (azaz huszonegy) jelentkezést küldtem ki, és következő hétfőn kaptam is egy remek választ, egy szépségápolással foglalkozó cégtől, hogy be tudnék-e menni egy kis csevegésre. Tehát gyakorlatilag ez volt az első rendes állásinterjúm mióta itt vagyok, képzelhetitek mennyire izgultam. A készüléssel jól eltököltem az időt, úgyhogy már késéssel indultam útnak, busszal kb. 1 órás az út, de szerencsére egész jól haladt, úgyhogy időben megérkeztem, nem szúrtam el az első benyomást. A cég irodája klassz helyen van a belvárosban, az Oxford street nyugati vége felé, közel a Hyde parkhoz. Be is csöngettem, bent tisztaság, olyan vastag szőnyeg, hogy a hozzávágott üveg se törik el rajta, több szintes iroda. Egy tárgyalóban beszélgettünk a Junior web designer munkáról, amire jelentkeztem, és a HR-es kollega legnagyobb problémája az volt, hogy úgy látta túl sokat tudok a juniori pozícióhoz, meg hogy szerinte csak keveset tudnak fizetni a koromhoz képest. Megnyugtattam, hogy nekem ez így is remek lenne, Londonban kezdőként, az első munkahelyemnek ideális lehetne. Nagyon jól ment az angol beszélgetés, mindent értettem, tudtam is válaszolni, egészen úgy éreztem, hogy meggyőző volt az összkép, kifelé menet a liftben még egy "wow" is elhagyta az úriember száját. Abban maradtunk, hogy csütörtök-pénteken felhív a végeredménnyel, mert még pár embert meg kell interjúvolnia (ez de hülye szó, még sosem írtam le). Úgy éreztem, hogy nagyon jól ment minden és ahogy kiléptem az utcára, még a nap is valahogy barátságosabban sütött, mosolyogva mászkáltam hazafelé az embertömegben.

Másnap, kedden egy másik céghez is hivatalos voltam, kicsit fura is volt, mert csak telefonon beszéltünk és sms-eztünk, aztán megadta a címet, ami nemhogy a belváros, hanem még kijjebb fekszik, mint ahol lakok. Amikor odaértem, már sejtettem, hogy nem ez lesz az ideális hely: itt földszinti kisbolt lépcsőjén a mocskos szőnyeg egy ledurrant, zsúfolt raktárba vezetett, ahol alig fértem el a kínai mobiltelefon-alkatrészek között. Itt fogadott Imran, akinek sajnos azt kell hogy mondjam, hogy sunyi (mobil)nepper ábrázata volt, és nem is nézett nagyon az emberre beszélgetés közben. Az ő weboldalukat kellett volna hegeszteni, valamivel a minimál feletti bérért, természetesen bejelentés nélkül és heti 6 napban. Abban maradtunk, hogy majd jelentkezek, ha nem jön be a másik meló.

Csütörtökön jött is a másik hívás: ugyan felvettek valakit a junior posztra, DE lenne egy újabb interjú a kreatív igazgatóval másnap, a Harrods-ban (igen menő üzlet a belváros szívében), ahol az üzletük van. Újabb izgulás, készülődés, időben megérkezés. Ismét nagyon jól ment a beszélgetés, ez egy komolyabb szerep lenne, nemcsak webdesign hanem nyomdai is és egyéb más design-feladatok is, 40%-kal több pénzért, cserébe sokkal több kihívással. Körbemutatták a helyet és igencsak nagyokat néztem. Megígérték, hogy pénteken visszahívnak, hogy milyen döntésre jutottak velem kapcsolatban és hívtak is, mégpedig a jó hírrel, csütörtökön már kezdhetek is!!! Újra vigyorgósan mászkáltam az emberek között. Igazából pont jókor jött, mert a
pénzem kb. addigra már nagyon fogytán lesz, amikorra itt az első fizetést kapom.

Tehát e hét csütörtökön kezdem a 2 hetes próbaidőt, remélem semmi gáz nem lesz, de persze izgalmas, mert még nem tudom pontosan hogy miket kell csinálni. Úgyhogy kihívás az van bőven, úgy érzem össze is kell szednem magam, hogy rendesen helyt álljak, akarok is tanulni egy-két dolgot, aztán remélem egy jó ideig nem kell munkát keresnem :)