London!

East Grinsteidben a harmadik hetem eleje felé elkezdtem szállásokat keresni Londonban, hogy a hét végén költözhessek, mert érdemes a munkaadókkal személyesen is találkozni ugye.
Rita mutatta meg a várost először, ami kis sokk volt, de szerencsére bejött és be is jön még, úgyhogy még maradok picit. Jártunk pár nevezetes helyen, és megtanított a metrós közlekedés alapjaira, és tényleg nem vészes, egy kis odafigyeléssel nem lehet eltévedni. Mászkáltunk egy brutálisat a városban, aztán még rátettünk: a szállások között is elég sokat gyalogoltunk, úgyhogy másnapra lett is egy vízhólyag a talpamon, hehe. (Elég jól esett hullafáradtan az indiai kaja a játszótér padján.) De érdemes volt, mert találtam egy szuper pecót, egész normális környezetben: a megnézett 6-ból ez volt az első, úgyhogy tovább se kellett volna mennünk.
Szóval most egy kis szobában, egy anyukánál lakok, aki egyedül neveli 3 éves kisfiát, Samuel-t. Egész jól összehaverkodtunk a kissráccal (a "jú ár máj frend." elhangzott mindkét oldalról többször is), nagyon jókat játszunk együtt, már amikor van időm. Egyszer kellett rá vigyáznom 5 órán keresztül, na ennyiszer még életemben nem néztem rá az órámra mint azidő alatt.
Volt itt minden: soksok játék, etetés, orrfújás, játszótéri békéltetés, elveszett bicikli, leparancsolás kerítésről, szerelmi dráma könnyel-takonnyal - persze 5 perccel később már semmi baja nem volt. Kis ördög az a gyerek, ráadásul ha bármi baja van, azonnal üvöltve sírni kezd, de persze rendesen rájátszik, remélem a színészi pályát fogja választani.

A városrész, ahol lakok a Hackney nevet viseli, és Renatoval biztosak vagyunk benne, hogy van valami köze a "hakni"-hoz, de ehhez még bizonyítékot kell gyűjtenünk. Amit még tudni kell róla, hogy a 2012-es olimpia elég jelentős része, kb. az 1/3-a itt fog zajlani, úgyhogy most fejlesztik rendesen, pl. közlekedési szempontból is. Főbérlőm, Silvia mesélte, hogy pár évvel ezelőtt még olyan magas volt a bűnözés, hogy a taxisok és a pizzafutárok nem vállaltak ide fuvart. De szerencsére ez mára teljesen megváltozott, biztonságos és a leggyorsabban fejlődő kerület lett. Nagyon színes, és nemcsak az épületek, hanem az itt élők származását tekintve is. Semmi bajom a színesbőrűekkel, de egyszerűen szoknom kellett, hogy az utcán teljesen más látvány fogad mint otthon, szerencsére bejön nekem ez a sokszínűség.