Vér s verejték

Az első munkanapok.

Az állásinterjún abban maradtunk a kreatív igazgatóval, hogy az első időszakban vigyem be a laptopomat és azon dolgozzak, mert nemrég költöztek, kicsit káosz van, de aztán majd kialakul. Persze, semmi gond, így legalább egy megszokott gépen megy majd a dolog.
Az első melósnap (aug. 27, csüt) reggelén a laptopomat valami borzalmas állapotban találtam. Be volt csukva, a teteje durván behorpadva, az elején is összevissza állt a burkolat. Kétségbeesve nyitottam fel. Amitől tartottam: a kijelző is megrepedt, szörnyen ferdén álltak a gombok is. Félve nyomtam meg a bekapcsológombot, hátha még életre kel. Nem a megszokott hang fogadott, hanem csak valami furcsa surrogó-nyikorgó zörgés, na a vinyónak annyi, az összes fontos adatommal. A kijelző is csak meg-megvillant. Hát ilyen nincs! Hogy pont az első napon történik velem ilyen! Az egész olyan, mint valami rémálom. Aztán ahogy erre gondoltam, jött egy megmagyarázhatatlan érzés: ez tényleg csak álom lehet. Erre fel is ébredtem, és megköszöntem a tudatalattimnak a viccet. :)
A gépemnek persze semmi baja, de olyan hajnali fél 5 lehetett, és már nem tudtam visszaaludni, mert egyrészt felpörgött az agyam, másrészt meg a konyhából is zörgést hallottam. Ezt kifejtem: pár héttel Hackney-ba költözésem után a konyhában hagyott kenyerembe helyes kis alagutat fúrt valami. A főbérlővel hamar rájöttünk, hogy csak egér lehet, kipróbáltunk sokféle csapdát a ragasztós papírtól a hagyományos egérfogóig, de mindig kicselezték valahogy. A főbérlőm pár hétre elutazott, én meg rájöttem, hogy ha el is kapja a csapda, én nem is tudom mit kezdenék a vergődő állattal, nem lenne szívem kinyírni. Kár hogy nem falun nőttem fel, biztos nem okozna gondot pl. agyonvágni egy lapáttal. Úgyhogy egyelőre hagyom őket hogy néha átnézzék a szemetet, azért próbálok nem sok olyan cuccot kidobni, ami odaszoktatja őket. A pár óra hamar elment, pakolás, borotválkozás, ilyesmi és indulás.
A melóba busszal megyek, az út legalább 1 óra, ami arra jó, hogy van időm olvasni reggelente meg délután. 9-6-ig van a munkaidő, 1 órás ebédszünet, amit bármikor kivehetek. Az első nap bemutatkoztam mindenkinek, össz. kb. 16-an dolgozunk az irodában, persze az emberek 80%-ának a neve nem maradt meg a fejemben, ahogy az ilyenkor lenni szokott. Normális a csapat, de mindenki inkább a gépe előtt ül és fülessel zenét hallgat, nem tűnt úgy hogy nagy kommunikáció meg hülyéskedés lenne, ami a munka szempontjából nem baj, de majd változni fog ez is gondolom. Legalábbis lassan elkezdek munkálkodni ezen is. :) Ideiglenesen a könyvelésen kaptam egy asztalt, úgyhogy kicsit távolabb vagyok a többiektől, de majd gondolom később összeköltözök a webdesigner csapattal.
A feladatokat, amiket eddig kaptam mind meg tudtam oldani, először egy többoldalas kis prospektust kellett kibővíteni 2 új parfümmel, ebből érdekes adatok: az összetevők között az egyiknek az értéke az aranyénak a 2,5-szerese, a másiké pedig 3,5. Na, mondom hoppá. Kellett még logót terveznem, egy újsághirdetést, meg egy szórólapot. Eddig simán mennek a feladatok, és az a jó, hogy van idő a dolgokat megcsinálni rendesen, meg gondolkozni rajtuk, egyáltalán nem stresszes a környezet, amit nagyon bírok. Biztos lesz hajtósabb időszak is, de ez így az elején nagyon klassz nekem, van időm új ötleteken is törni a fejemet.

Tehát vérnek s verejtéknek eddig semmi nyoma! :D

Ja, és a kávé meg a tea ingyen van.