East Grinstead

Hálló újra! Sittysutty, már itt is vagyok. Bocsánat na. Ezentúl tán gyakrabban.

Szóval ott tartottam, hogy megérkeztem ugye. Ideiglenes menedékem, East Grinstead, Londontól délre fekszik (itt egy térkép), az ún. Green belt-en, ami annyit tesz, hogy kontrollálják az urbanizációt, inkább hagynak teret az erdőknek, mezőgazdaságnak, vidéki életnek. Előnye, hogy tényleg rengeteg növény vesz körül, simán kigyalogolsz az erdőbe, természetbe, mert mindenhol közel van. Ez egy tehetősebb környék, az emberek nagy része innen jár be dolgozni Londonba, vonattal 50 perc alatt a legbelvárosban vagy. Hátránya, hogy húzósak a telekárak.

Itt bérel egy lakást István (Pistike) barátom, felesége, Rita és egy közeli barát, Balázs, akik közel 3 hétig elviselték, hogy a nappaliban aludjak. Az első 2 hét azzal telt, hogy összeraktam az online bemutatkozó oldalamat (ehun), ami elég sok tököléssel járt, egy csomó file-t megnyitogatni, exportálni, favágó meló na. Pistike még a weblap képnézegető-részének programozásában is erősen segített, de leginkább abban, hogy jó hajcsár módjára ostorozott, hogy legyek készen időre. Persze rengeteg tanáccsal is elláttak, ezen kívül az alatt a 3 hét alatt annyi meleg ételt főzött ránk Rita, amennyit kb. összesen nem ettem, mióta albérletben lakok :) Node nem csak a mennyiség, hanem a minőség is kiváló volt, meg is jegyeztem, hogy jobban főz, mint anyukám. (Anyu, ha ezt olvasod, persze ez nem igaz. Rita, ha ezt olvasod, persze hogy de!) Egyébként elég nyugis kis éltem volt ott, lekötöttek a tennivalók meg az akklimatizáció - Pistike mondta egyszer, és tényleg így van, hogy angliában egy nap alatt megtapasztalhatsz minimum 4 évszakot. Nyitottam egy számlát a közeli Barclays bankban, ahol először kötözködtek a magyar lakcímemmel, de később végül sikerült a dolog, meg vettem egy kinti telefont egy feltöltős (itt ezt Top-up-nak hívják) kártyával, hogy el tudjon érni a munkát kínáló tömeg.

A harmadik héten elkezdtem küldözgetni a CV-met (aminek a helyes angolságában is nagyon sokat segített Rita): online álláshirdetésekre jelentkeztem és beregisztráltam magam állásközvetítő cégekhez is. Na a meló témáját is kicsit később fogom kifejteni.

Azért hétvégenként szakítottunk időt némi kirándulásra is, először a környéken mászkáltunk egy nagyot, (ennek a képeit és egyebeket a városról itt találtok), igazán remek séta volt, néhány birtokon vannak ún. Public Footpath-ok, amin az egyszerű túrista átgyalogolhat, legálisan. Elképesztően jó a levegő, gondoltam hogy Londonban egy icipicit más lesz, de erről majd később beszámolok. Itt becsületes, mezőgazdaságből élő emberek laknak, szép, rendezett minden.

Egyszer voltunk egy ún. car boot sale-en, ami kb. ugyanolyan, mint nálunk a pécsi vásárnak a bolhapiac része, vagyis mindenki kiviszi az eladni kívánt szirszarját, és a népek vidám hangulatban böngésznek a kacatok között. De tényleg, valahogy nem éreztem azt a feszültséget az emberekben mint otthon, itt az emberek alapból figyelmesebbek. Érdekes különbség még, hogy a parkolásért nem kell fizetni, ellenben a belépésért igen, pár tízforintnyi összeget, és a talaj se kavicsos, hanem füves. Mi főként DVD-kre vadásztunk, de volt ott minden, a szerszámkészlettől a dedikált focistás képekig, és ilyen színes volt az odagyűlt népsereg is, igazából itt szembesültem először az etnikai sokszínűséggel: indiai, feka, kínai, mindenféle bőrszín fellelhető volt. Csináltam egy jó bizniszt: a Little Britain (ami szerintem a legjobb angol humor a Monty-ék óta) 3 évadja, azaz 6 db bontatlan (!) DVD, még rajta volt az eredeti ára: 40 font, innen elraboltam 3 fontért. Angol hülyék!

A következő: beszámoló az óceán partjáról