Út Londonba

Ennyi szünet után már tényleg ideje írnom valamit, először a felkészülésről és a repülőűtról.

Aki már kicsit jobban ismer, az tudja, hogy hajlamos vagyok a dolgokat az utolsó pillanatra hagyni. Ez a Londonba emigrálásomra halmozottan igaz lett, és bár az albérletből a nagyihoz költözést a könyvek egy részének átcipelésével már korábban elkezdtem, azért mégis rendesen rohanás lett a vége. A repülőjegy ugyebár június 2-ára, keddre szólt, és végülis az előző hét hétfőjén álltam neki igazán komolyan készülődni. Ez gyakorlatilag napi 4-5 óra alvást jelentett, a többiben pedig iszonyatos rendezkedést először a számítógépemen, aztán meg a lakásban, meg ügyintézni futkosást. Aki vasárnap segített költözni, azoknak egyszerre überköszi és szupersorry, mert nem volt összepakolva a sok sz.r, de főként Gábinak, akivel éjjel 1-ig hurcolkodtunk.

Az indulás napján is szó szerint rohangálnom kellett, meg 120-al hajtani Komlóra (mert ott gyorsabb lehetett a jogsim ügyintézése), ahol persze kiderült, hogy azon ritka esetek egyike áll fenn, amit még a hölgy sem látott, hogyugyanis nem volt feltüntetve a jogsimon a B kategória, vagyis semmit sem ér az egész, lehet újra csináltatni. Ezután nagyon vidáman száguldoztam hazafelé, pedig a jogsi jó lett volna itt kint, mert megkönnyítette volna a bankszámla-nyitást. Hazaérés után iszonyat kapkodva a maradék cuccok bepakolása a kézitáskába, mert a kocsi ami felvitt már ott várt, és nem akartam nagyon megváratni a srácot. Anyutól és a nagyitól a búcsú így elég rövidre is sikeredett, igazán ezt bántam a leginkább.

Ferihegy felé az úton azért sikerült elbóbiskolni, gondolom kijött rajtam a fáradtság. A reptéren aztán a check-in után, mikor vártam a gépre, akkor döbbentem rá, hogy végülis mennyire jó ez, hogy az utóbbi időben, de leginkább ezentúl mennyire más lesz a kis életem, végre sokminden ismeretlen vár rám.

Alapvetően nincs bajom a repüléssel, de volt egy momentum, ami igencsak aggodalomra adott okot. Féltem, hogy egy nagyobb hatalom lesújt ránk, ugyanis észrevettem, hogy egy gépen fogok utazni egy magyar "celeb"-bel, a Geronazzo (vagy miszar a neve) Máriával. Aki nem tudja ki ő annak: arról lehet felismerni, hogy műtétileg egy pár debreceni van beépítve a szájába, megaztán még kitudja milyen húspótlékok, kitudja milyen helyekre. Gondoltam is egy vicceset, hogy odamegyek hozzá, eljátsszva a gátlásos rajongót, és megkérem hogy csináljunk már egy közös fotót, de olyan iszonyat mennyiségű parfümöt használt, hogy kb. 3 méterről rendesen elkezdtem köhögni. Vicces volt, hogy próbált a mobiltelefonja mögé rejtőzni, nehogy "lelepleződjön" de mindenki egész egyszerűen leszarta hogy ott van.

Mindannyiónk nagy örömére az égiek kegyesek voltak, úgyhogy szerencsésen földet értünk Gatwick déli repterén, ahol már várt rám ideiglenes szállásadóm Pistike, és felesége Rita, akik kocsival elcipeltek hozzájuk, East Grinstead-be, ahol ők bérelnek egy lakást és nagy hálámra segítenek az elindulásban.

Legközelebb: East Grinstead - képek, és tengerpart - videó!